A NATO külügyminiszteri találkozójának képeit nézegetve Petőfi kérdése jut eszembe: „Milyen lárma, milyen vígadalom! Mi légyen ez? talán lakodalom?”

Nem, nem lakodalom! Szülinapot ünnepeltek, a NATO 75. születésnapját.   Mosoly, nevetés, jó hangulat. Mint egy baráti bulin, puszi jobbra, puszi balra. Miért is ne? A harminckét miniszterből nyolcan nők.

Dagadtak a keblek, lám, lám, ezt is megértük! „A NATO a történelem legerősebb és legsikeresebb szövetsége” – mondá Stoltenberg főtitkár. 

Persze, minden viszonylagos! Tény, hogy az 1949-ben tizenkét tagállam indult neki, és máig tovább húsz országgal bővült a csapat. De azért ne legyünk naivok! Hitler Antikomintern Paktuma se volt kutya. 1936-ban ketten kezdték, a németek és a japánok, aztán lett belőlük 13.

1936-ben Németország akart nagy kommunistaellenes, valójában oroszellenes szövetséget. 1949 után Amerika is az oroszok ellen szervezkedett. Mindketten maguk alá gyűrték az európai államokat. A NATO-ban azért vannak többen, mert ma egy sor olyan állam létezik, amelyek akkor nem is voltak.

Hitlerék oroszellenes bulijának végét már tudjuk. Amerika és a NATO oroszellenes szervezkedésének  következményeit már sokan sejtik. Sokan nem is akarják a háború terheit és veszteségeit bevállalni, de ünneprontás volt a 75. születésnapon békéről beszélni.  Azt pedig pláne kevesen merik kimondani, hogy a NATO nem képes Oroszországot legyőzni.

De valóban erős és sikeres a NATO? 2021 augusztusában a NATO-csapatok egy húsz évig tartó háború után fejvesztve menekültek ki Afganisztánból. Nem csak nyerni nem tudtak, de még a visszavonulásból is kupleráj lett! Ilyen egy erős szervezet?

2020-ban, a covid kitörésekor a NATO hetekig tétlenül nézte az Európát sújtó járványt, miközben orosz katonai gépek szállítottak lélegeztetőgépeket Rómába. Kiderült, hogy nincs elég katonaorvos, nincsenek gyógyszertartalékok, a NATO nem képes a gazdaság, a közlekedés katonai célú mozgósítására. Eközben Kína szuper gyorsasággal mozgósította a polgári és katonai erőforrásait.

Na, de nézzük az igazi kérdést! Védelmi szervezet-e a NATO? Ki ellen védett hetvenöt éven át? Miért is kellett 1949 áprilisában, alig négy évvel a véres második világháború után egy katonai szervezetet csinálni? Kitől félt a nyugat? A Szovjetuniótól?  Akart-e Moszkva új háborút? Emlékeznek Jevtusenko válaszára? „Igaz, tudunk harcolni mind! De nem akarjuk, hogy megint tengernyi hős vérezzen el gyászos hazai téreken.” Örültek, hogy béke van.

Németországtól féltek? A romokban fekvő, sebeit nyalogató országtól?  Lehet, de akkor miért vették fel a NATO-ba 1955-ben? És miért nem vették fel a Szovjetuniót, pedig jelentkezett?

De szaladjunk előre! 1999 márciusában Jugoszlávia fenyegette háborúval a NATO-t? Mondjuk, Magyarországot?  Jugoszláviában képeztek ki magyar ellenzékieket a hatalom erőszakos átvételére vagy Magyarországon jugoszláv ellenzékieket?  Jugoszlávia bombázta szét az amerikai városokat, vagy az USA és NATO gépei Jugoszlávia településeit?

Tudjuk a választ. 1999 a NATO agressziója volt egy szuverén ország ellen. A NATO kockára tette a világ békéjét is. Oroszország csak azért nem avatkozott bele, mert Jelcin elnök lefeküdt az amerikaiaknak. De ha sor került volna a tervezett szárazföldi háborúra, ha a NATO erők magyar területről özönlenek be, vajon nem csöppentünk volna egy világháborúba?

A NATO 75 éve hazugságokra épül. Hazugság az, hogy Oroszország meg akarja támadni a nyugatot, el akarja söpörni a nyugati demokráciát. A vélt fenyegetések közé most már Kínát is belevették, és ennek jegyében most már Japánt, Ausztráliát, Új-Zélandot, Dél-Koreát is a NATO mellé akarják felsorakoztatni.

Hazugság az, hogy a nyugati felfogás a demokráciáról magasabb rendű és ezért exportálni kell, és a Soros-féle szervezetek hittérítőit fegyverrel is kell támogatni.

Hazugság az, hogy a NATO országai egészségesek, innovatívok, fejlődőképesek. A valóság az, hogy a nyugati társadalmak betegek, elvesztik történelmi gyökereiket, identitásukat. Már nem ők a civilizációs fejlődés motorjai. Erőszakkal akarják fenntartani maradék hatalmukat, háborúkkal akarják válságukat leküzdeni.

A NATO ügyében a magyar elit kényes helyzetben van. Akarja a NATO-t, mert ahol NATO van, ott a kapitalizmus az úr. De retteg is tőle, mert tudja, hogy egy nagy háborúban mi csak vesztesek lehetünk.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy teqball-asztalt vitt ajándékba a NATO apparátusi dolgozóinak. Tudják, ez olyan, mint a pingpong, csak focilabdával játsszák. Lehet, hogy ez a furfangos magyar üzenet? Legyünk ügyesek, okosak, de az ellenfelet ne bántsuk! A teqballban ugyanis nem lehet se az asztalt, se az ellenfelet megérinteni.

Lehet, hogy nem ez a megoldás. De biztosan jobb, mint a félrevezetés, az önámítás, és ígéretesebb, mint 75 év hazugságai.