Országszerte 80 településen, 88 helyszínen demonstrált március 1-én a Munkáspárt. Sok ember figyelt a rendezvényre annak ellenére, hogy ítéletidő volt ezen a napon az ország nagyobbik részében. A megmozdulással a párt a kórházi dolgozók, az orvosok és a betegek helyzetére hívta fel a figyelmet.
Március 15-én gyermekkorom óta mindig kokárdát tűzök a ruhámra. Mit mondasz? Hogy tiltották a szocializmusban? Senki sem tiltotta! Nem volt kötelező, de nem is tiltották. A Fazekasban, ahova 12 évig jártam, a történelemtanárunk inkább azt tette szóvá, ha valakin nem volt kokárda. Egyébként, ha már itt tartunk: gimnáziumi osztályfőnökünk a harmadik után elvitt bennünket Erdélybe. Brassóig bejártunk mindent, ami a magyar szívnek fontos. Fiamat és lányomat a rendszerváltás után már nem vitték Erdélybe, pedig ők is Fazekas-diákok voltak. Szóval, mikor is voltunk nemzetibbek?
Nagy-Britannia bent marad az EU-ban, de kimarad az EU-integráció másokra kötelező folyamatából, azaz nem vezeti be az eurót, nem lesz részese a pénzügyi és egyéb integrációknak. A britek alapvetően négy, de szükség esetén akár hét éven át is korlátozhatják az EU-ból újonnan érkező külföldi munkavállalóknak járó, foglalkoztatással összefüggő juttatásokat. Nagyjából ezt izzatták ki magukból az Európai Unió vezetői legutóbbi csúcstalálkozójukon.
Salgótarjánért egy pillanatra sem kell szégyenkeznünk. Konkrét, világos programmal álltunk a választók elé. Senki sem támadta, mert tudták, hogy ez a program jó. Az emberek munkahelyeket akarnak, és mi megmondtuk, hogyan tudnánk munkahelyeket teremteni.
Nem születtem Salgótarjánban, de Salgótarján olyan város, amelyről szívesen mondanám: itt születtem. Irigylem barátaim nyelvét, ahogy palóc tájszólással ejtik ki a szavakat. Szavuknak nemcsak tartalma van, de íze is.
