Migránsok, klímavészhelyzet, családon belüli erőszak, nem hagyományos szexuális magatartási formák, liberális és illiberális demokrácia. Erről beszélnek a pártok, a civilek és álcivilek, a média, nagyjából reggeltől estig.

Aztán azon kapjuk magunkat, hogy mi is rengeteget beszélünk migránsokról, klímavészhelyzetről, családon belüli erőszakról, a nem hagyományos szexuális magatartási formákról, liberális és illiberális demokráciáról.

De miért nem beszélnek a pártok, civilek és álcivilek a háború veszélyéről? Miért nem beszél róla a média? A választásokon miért nem esik szó a NATO-ról? Mindenki egyetért azzal, hogy Pápán NATO-légitámaszpont van? Mindenki örül annak, hogy magyar katonák vannak sok ezer kilométerre a hazától? Miért nem beszélünk mi a háború fenyegetéséről?

A NATO és minden, ami ezzel összefügg, szent tehén lett. A parlamenti pártok utálják egymást, ügyet csinálnak a legpitiánerebb kérdésekből is, de a NATO és az USA tabutéma. Senki nem kérdezi meg, hogy kell-e nekünk a magyar-amerikai védelmi szerződés, jó-e nekünk a NATO. Na még mit nem! A NATO-t vagy az USA-t bírálni, netán szidni, olyan fokú eretnekség, amiért nem csak az amerikai nagykövet fogadására nem hívnak meg, de örökre elfeledheted a politikai ambícióidat.

A parlamentbe igyekvő újak, a momentumos ifjak is, pedig kellő időben kiszagolták, hogy az úri klubban mit illik és mit nem. Anyázni lehet, botrányt csinálni lehet, legfeljebb levonják a fizetésedből, de Amerikát vagy a NATO-t ne merd a szádra venni!

1997-ben, azaz 23 éve tették fel nekünk a kérdést: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?” A választók fele, négymillió magyar ember nem adott választ, nem ment el a népszavazásra. A másik fele elment és közülük hárommillió háromszázezer ember mondott igent. Három millió háromszázezer ember eldöntötte tíz millió sorsát.

Persze, mondhatják, magunkra vessünk, miért nem szavaztunk? De vajon megmondták-e, hogy miről is szavazunk? Megmondta-e valaki, hogy két évre rá a NATO bombázni fogja Újvidéket? Hogy Clinton és Blair a legmocskosabb módon átverik a világot, benne a magyar közvéleményt is, és a NATO lerohanja Irakot? Megmondta-e valaki, hogy Afganisztánban olyan háború részesei leszünk, amely már 18 éve tart, és senki sem tudja a végét?

Miért hallgatunk, emberek? Miért nem kiáltunk a háború ellen? Miért engedjük, hogy nevünkben, a mi felhatalmazásunkkal bennünket vigyenek háborúba? Ünnepségeken hányszor, de hányszor idézzük Babits szavait: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”? Mi változott? Ami igaz volt 1938-ban, az nem igaz 2020-ban?

Mondhatjuk, hogy nem a mi háborúnk, pár száz magyar katona nem oszt, nem szoroz. Nem érted, hogy az USA egyedül is tudna háborúzni, de neki az kell, hogy osztozzunk a felelősségben, a bűnben? Sokan mentünk oda, sokan vagyunk ott, tehát mindenki felelős, vagyis senki!

Miért nem kérdezzük, hogy meddig fog ez folytatódni? Irak és Afganisztán messze van. De a Balkán itt van. Ukrajna a szomszédunk és Oroszország sincs messze. Az USA, a NATO fegyverekkel és katonákkal rakja teli Közép-Európát, és a magyar kormányok megszavazzák. Szankciókat vezetnek be Oroszország ellen, és a magyar kormányok megszavazzák. És ha holnap hadba hívnak bennünket Oroszország ellen, azt is megszavazzuk?

Mit kaptunk mi a NATO-tól? Visszaadták Erdélyt? Megmondták a románoknak, hogy ne emeljenek kezet a magyarokra? Elintézték az ukránokkal, hogy engedjék magyarul tanulni a kárpátaljai magyar gyerekeket?

Ígéretet kaptunk, hogy majd megvédenek bennünket, ha nagy háború lesz. De addig se gondoljuk, hogy a biztonság egyirányú utca, fizessünk előre, vegyünk több amerikai és német fegyvert, támogassuk a kalandorakcióikat.

És ha nagy háború lesz? A harmadik világháború vagy a negyedik? Nem akarok senkit elkeseríteni, de egy nagy háborúban nem az lesz a kérdés, hogy megvéd-e a NATO. A kérdés az, hogy mi marad belőlünk, magyarokból, mi marad Magyarországból.

Apropó, szent tehén! A NATO és az USA mellett van még egy szent tehén, maga a kapitalizmus. Ma nem szabad kimondani, hogy a tőke határtalan pénzéhsége vitt minket két világháborúba.

Szeretünk emlékezni a múlt háborúira, szeretünk gyászolni évtizedek múltán is, szeretjük sajnáltatni magunkat, szeretjük hősként, sőt szinte győztesként ünnepelni magunkat, noha a múlt század egyetlen háborújában sem voltunk győztesek. Trianon a kapitalisták rablóbékéje volt.

Amíg lesz kapitalizmus, amíg a pénz uralja világot, lesz háború is. Ha nem akarunk háborút, akkor ne akarjunk kapitalizmust sem! A NATO szent tehén! A kapitalizmus szent tehén! Vágjuk le a szent tehenet! Mindkettőt!

Thürmer Gyula