Sokszor jártam már Kínában és mindig rácsodálkoztam, hogy sok ember maszkot visel a nyílt utcán. Maszkban mennek dolgozni, vásárolni, vagy csak kutyát sétáltatni. Nem mindenki, de sokan. Furcsa volt a látvány, nagyon szokatlan is, mert a pesti utcán nem igen lehetett maszkos emberrel találkozni. Ha valakit maszkban láttál, az vagy különc volt, vagy bankrabló. Esetleg mindkettő.

Bezzeg most! Gondolták volna, hogy 2020 egyetemes jelképe a maszk lesz? Hitték volna, hogy a maszk nem csak a műtő orvos viselete lesz, hanem mi is abba járunk majd? El tudták volna képzelni valaha is, hogy maszkban állunk sorba, hogy újabb maszkot vegyünk? Bizony, bizony a maszk néhány hónap alatt közszükségleti cikké, stratégiai áruvá, egy szörnyű időszak jelképévé vált.

A maszk az európai kapitalizmus butaságának és tehetetlenségének is szimbóluma. Ki gondolta volna, hogy az európai tőke buta módon egész egyszerűen megszünteti a maszkok gyártását Európában, mondván, hogy olcsóbb legyártatni Kínában. Persze, valóban olcsóbb, így az európai tőke profitja nagyobb volt, a milliárdos tulajdonosok vagyona pedig szépen gyarapodott.

Csakhogy az olcsóbb most iszonyúan drága lett. Most, amikor kellett a maszk. Nem később, hanem azonnal. De nem volt! A maszkért nagyon sokat fizetett Európa. És nem csak arra gondolunk, hogy sokat kell fizetni a gyártóknak. Az emberi életekre gondolunk! Napok, hetek teltek el ugyanis, amíg a távoli Kínából sikerült megszervezni az európai emberek számára életmentő maszkok behozatalát. Egyes cégek megpróbálták itt gyártani, de kiderült, hogy már a maszk alapanyagát sem gyártja Európa.

Az Európai Unió teljes tehetetlenségét bizonyította maszkügyben. Azt még megérti az ember, hogy a franciák és a németek hónapokig tárgyalnak, ha közösen akarnak harckocsit vagy repülőt gyártani. De ahogyan kedvenc séfem, Vomberg Frigyes mondta a Séfek séfe műsorban, nehéz egy kacsát felbontani, de azért nem olyan, mint „atomerőművet hegeszteni”. A maszk sem hasonlít az atomerőműhöz, úgyhogy Ursula von der Leyen és csapata megbirkózhatott volna vele. Mint tudjuk, nem birkózott meg.

Ha a jövőben Kínáról fogunk beszélni, a maszk egészen biztosan eszünkbe jut majd. El tudták volna pár éve képzelni, hogy nem elég bemenni a patikába, ha maszkot akarunk venni, hanem a kormánynak kell „portyázó magyarokat” küldeni keletre? Jó ez a portyázás szó, amit a miniszterelnök hozott most divatba. A portyázás ismert a magyar történelemből. Csakhogy elődjeink, a magyar törzsek annak idején nyugatra portyáztak. Igaz, akkor nem repülővel, hanem lovon, és inkább aranyért mentek, mintsem maszkokért. De hát ilyen a világ! Új idők, új útvonalak! Most már nem érdemes nyugaton portyázni, mert nincs ott semmi. Még maszk sem. Ja, és még valami: Keleten is megkérik mindennek az árát, de legalább szívesen fogadnak bennünket.

A maszk egy új világszemlélet kifejezője is lett. Hordjunk maszkot! Lehet, hogy nem véd meg a fertőzéstől, de legalább én nem fertőzők meg senkit. Ha senki sem fertőzi meg a másikat, ha egyikünk sem okoz kárt a másiknak, egy új világ születhet. Egy új világ, mely nem egymás kizárására, sőt kiirtására, hanem a kölcsönösen előnyös együttműködésre épül.

Kína, mely iszonyú erőfeszítésekkel leküzdötte saját járványát, a béke és az együttműködés alternatíváját ajánlotta az USA-nak és a világnak. Az Egyesült Államok vezetése elutasította, sőt „kínai vírusnak” keresztelte el a koronavírust, és Kínát tette felelőssé a világjárványért. Pedig Trumpnak az amerikai kapitalizmus háza tája körül kellene söpörnie, mert az a felelős azért, hogy már eddig több mint százezer amerikai halt meg. És ki tudja, hányan fognak még meghalni?

Higgyék el, túl leszünk a koronavíruson is! Az emberiség vagy legyőzi a kórt, vagy megtanul vele élni. Nagyjából úgy, ahogyan ez mindig is történt. Most sem lesz másként. Idő kell, türelem, kitartás.

Nagyon fogok örülni annak, ha az emberiség túl lesz a járványon, de személy szerint már én is szeretném látni a végét. Szerintem, Önök is így vannak vele. Türelmünk, kitartásunk fogytán, szeretnénk már kiszabadulni a fizikai és szellemi zártságból. És főleg szeretnénk már biztonságban lenni.

Nem tudom, hogy Önök mit tanultak az elmúlt hetekben, de bizton állíthatom, hogy én megtanultam viselni a maszkot. Megtanultam azt is, hogy ez az apró dolog mit jelent nekem, mit jelent másoknak, mit jelent minden embernek.

Úgyhogy legyen még egy kis erejük és türelmük a korlátozások, a nehézségek, a bezártság elviselésére! És hordják a maszkot!

Thürmer Gyula