Legyen szép ünnepük augusztus 20-án! Érezzék jól magukat, élvezzék a nyarat, és örüljenek mindannak, amit ez az ünnep jelent Önöknek.

Augusztus 20-a közös élmény, közös ünnep, a magyarság ünnepe. Nem tudjuk pontosan, milyen is volt Szent István. Azt is csak sejtjük, hogy mi és hogyan történt több mint ezer éve. De biztosan tudjuk, hogy Szent István nagyszerű tette a magyarság számára biztosított helyet az európai népek között.

A feudális állam megalapítása stabilitást teremtett a belpolitikában. A társadalom tudomásul vette az új rendet. Alkalmazkodott az új hithez, a kereszténységhez. Ez mai szemmel nézve is óriási teljesítmény.

A stabilitás biztonságot adott a gazdaságnak. Az emberek tudhatták: ha vetnek, aratni is fognak. Biztonságban többet lehet termelni, több jut az asztalra.

Magyarország független államként csatlakozott az akkori európai hatalmakhoz. Elfogadtatta független létezését a német-római császárral, a pápával csakúgy, mint a bizánci császárokkal. Egyértelmű jelzést adott a térség népeinek és országainak is: ne vágyjanak magyar földre, nem adjuk senkinek!

A függetlenség legnagyobb történelmi értékünk. Évszázadokon át küzdöttünk érte, nemzetünk legjobbjainak köszönhetjük, hogy nem vagyunk rabszolgák, mások kiszolgálói, nem idegen hatalmak döntenek sorsunkról.

De vajon meddig? Független országok leigázása a történelemben szinte minden ország számára csábító vállalkozás volt. A 20. század is tele volt hódító törekvésekkel, és nem egyszer került veszélybe a magyar függetlenség is.

A 20. század még nincs lezárva. A 20. század intézményei között élünk, és ha nem születnek újak, ezek az intézmények hullanak ránk és temetik el függetlenségünket.

1990-ben a nyugat megbuktatta Európában a szocialista rendszereket és úgy gondolta, hogy ezzel véget vetett a 20. század „fertőző betegségének”, a szocializmusnak. Stabil 21. századot ígért, nyugalmat és fejlődést.

Tévedtek! A világban megszűnt a stabilitás. A tőke úgy érezte, hogy mindent szabad, de ebben is tévedett. Válság válságot követ 1990 óta és egyre kevésbé látszik a megoldás. A tőkés országok egymás torkának estek, ki-ki a lehető legtöbbet akarta megkaparintani a szocialista világ örökségéből. Megindult a könyörtelen harc a piacokért, az emberi és anyagi erőforrásokért, mindenért, ami profitot hoz. Végül is ez a kapitalizmus lényege!

A NATO olyan korban született, amikor az Egyesült Államok akadálytalanul diktálhatta akaratát a világ nagy részének. De ma már egyre többen vonakodnak attól, hogy amerikai érdekekért saját katonáikat küldjék háborúba, és főleg saját pénzüket költsék. A NATO ugyanakkor egyetlen mai problémát sem tud kezelni. A migrációt nem tudta megállítani, a belső nemzeti konfliktusokat nem tudja kezelni, és totális csődöt mondott a koronavírus kezelésében is.

Az Európai Unió a német és a francia tőke egyezségét jelentette arról, hogy háborúk nélkül közösen fogják Európa népeit irányitani. A háború utáni fejlődésből jutott valami a többieknek is, s amíg működött a jóléti állam projektje, lenyelték a német-francia hegemóniát.

Európa azonban már nem a régi. A tőkés válságokat az EU nem tudja megoldani, és fékezni is egyre kevésbé. Maguk alá gyűrték Közép-Európát, megszerezték piacaikat. Ez ideig óráig elodázta az összeomlást. Közben felnőtt a közép-európai tőke is, ők is helyet követelnek maguknak. Még több piac kellene, de Kelet-Európában az EU beleütközött Oroszországba. Háború vagy együttműködés? Az EU régi intézménye erre nem tud megoldást találni.

Magyarország függetlensége és magyarsága van veszélyben. 1990 után a magyar politikai elit a NATO-ba és az EU-ba vitték Magyarországot, önként lemondva függetlenségünk egy részéről. Azt hitték, hogy ennyi áldozatot megér a várható haszon.

A haszon azonban nem jön. A magyar politika ma csak kemény küzdelmekkel tudja megszerezni azt is, ami egyébként jár Magyarországnak. Egyre többször kell elviselni a nyugat beavatkozását a magyar belügyekbe.

A jövő pedig végképpen nem biztató. A nemzet államok elsorvasztása, az európai globális kormányzás megteremtése véget vetne a nemzeti függetlenségnek.  Az európai érdek a német-francia érdeket jelentené, a globális értékek pedig az amerikai uralmat. A független Magyarország egyikbe se fér bele.

A magyar függetlenség megvédéséhez már kevés az, hogy ügyesen kihasználjuk a többiek érdekellentéteit. Hosszú távon abban sem bízhatunk, hogy a nyugat elnézi az egyre magyarabb utat. A keleti nyitás sokat segít, de önmagában nem védi meg függetlenségünket.

Két út kínálkozik. Az egyik a tőkés Európa gyökeres átrendezése, új intézmények létrehozása, amelyek nagyobb szerepet juttatnak a közép-európai tőkének és újra szabályozzák a befolyási övezeteket. Ez párosulhatna egy globális európai megállapodással, magyarán Nyugat-Európa és Oroszország kiegyezésével. A magyar függetlenségnek így lenne némi esélye.

A másik út az európai társadalmak új orientációja. Olyan rendszer kialakítása, amelyet nem a pénz, a profit érdekei működtetnek, hanem az emberek, a népek érdekei. Ez az új közösségi társadalom, a szocializmus útja.

A modern szocializmus életképességét már nem kell bizonyítani. Nem kell bizonyítani azt sem, hogy a modern szocializmus nemzetközileg versenyképes. Kína mindkettőt bizonyította.

És még valamit tudunk. A modern szocializmus egyik titka, hogy minden nép a saját útját járja. Függetlenül, nemzetként! Függetlenül, magyarként! Mi ezt az utat választanánk.