Nagyszüleink az első világháborút nagy háborúnak hívták. Sokat szenvedtek, és hittek abban, hogy az emberiség soha többé nem kerül ilyen helyzetbe. Tévedtek! A második világháború még több embernek még több szenvedést okozott.

Világháború holnap? Ugyan már, hessegetjük el a gondolatot, 77 éve nem volt nagy háború, legalábbis, Európában nem. Butaság, mondják mások, hiszen egy globális összecsapás az atomkorszakban nagyjából öngyilkossággal egyenlő, és ki akarna meghalni.

Meghalni vélhetően senki sem akar, de ahogyan lenni szokott, a háborúk elindítói mindig azt gondolják, hogy velük nem történhet olyan csúnya dolog, mint a halál és a pusztulás.

Most ilyen helyzetben vagyunk. Ukrajna vezetése be akarja csábítani a NATO-t az oroszok elleni háborúba, mert egyedül nem bírnak velük, s tudják, hogy csak idő kérdése a vereség.

A nyugati tőke engedte az ukrán nacionalista és fasiszta erőknek, hogy számoljanak le a kommunistákkal és minden más tényezővel, ami felidézheti a szocializmust. Ugyanúgy engedték, mint annak idején Hitlernek.

Az USA európai háborút akar, ahol az európaiak kedvükre ölhetik egymást, akár atomfegyverrel is. Amerika pedig jó pénzért szállítja a fegyvereket, a végén pedig igazságot tesz, és beül az új világrend királyi székébe.

Az európaiak tudják, hogy a háború mivel jár, de már annyi bajuk van, hogy lassan a háborút tekintik az egyetlen kiútnak. Lesz, ami lesz, a végén lesz valahogy!

Az oroszok nem akarják a világháborút. A fasizmus, régi és új, minden orosz embernek érthető fogalom. ’45-ben legyőzték a fasizmust, de 27 millió ember életébe került. Azt akarják, hogy az USA és az EU emberszámba vegye őket, és ismerje el jogukat a biztonságos létezésre.

Európa mindkét nagy háború után romokban hevert. Amerika a két háborút nyertesként fejezte be, megszedve magát anyagilag. De erkölcsileg is, hiszen a szabad világ védőjének, a demokrácia bajnokának kiálthatta ki magát.

A két világégésének volt még egy következménye. 1917-ben az orosz népnek elege lett a cárból is, a tőkésekből is. Olyan világ megteremtésébe fogott, ahol nem a pénz az úr, hanem az ember. Elindult a szocializmus korszaka.

1945-ben a szocialista Szovjetunió a háború győztesei között volt, és beleszólhatott az új világrend kialakításába. A szocializmus még nem győzött minden országban, de nem kellett túl nagy fantázia annak megértéséhez, hogy egy újabb globális válság, egy újabb háború gyökeresen megváltoztathatja az erőviszonyokat és a kapitalizmus a történelmi múlt része lesz.

A tőke fájlalta, hogy a második világháború nyomán újabb népek indultak el a szocializmus felé. Meg kell állítani! Nem bármi áron, mert egy új világháború árát nem akarták megfizetni. De elfogadható áron, fegyverkezési versennyel, helyi háborúkkal, ideológiai háborúval, gazdasági háborúval, nagyon is igen! Erről szólt a hidegháború.

A hidegháború szintén átszabta a világot. Csak nem egészen úgy, ahogyan az amerikai és más tőkés erők tervezték. Európát ezúttal nem döntötték romokba, nem voltak háborús pusztítások. De a jólét betegséget okozott. Fizikailag is, lelkileg is. Európa elvesztette erkölcsi erejét, megújulási képességét. Sikerült ugyan Európa keleti részét a tőke uralma alá hajtani, de Európa valójában vesztese a hidegháborúnak.

Amerika nyert, de az egypólusú világ, ahol minden az USA-tól függ, már túl nagy falatnak bizonyult. Még csak nem is a pénz hiányzott, abból volt és van is bőven. Amerika belső civilizációs hajtóerői merültek ki, mindaz, ami valaha naggyá és versenyképessé tette őket.

A hidegháború nyomán eltűnt egy szocialista nagyhatalom, a Szovjetunió, de felemelkedett egy másik, a Kínai Népköztársaság. Kína nem csak gazdasági téren tudja legyőzni az USA-t, hanem civilizációs téren is. A kínai demokráciamodell egészen egyszerűen sikeresebb és hatékonyabb megoldásokat kínál a mai problémákra, mint az ósdi amerikai modell.

A hidegháború szétzúzta a kelet-európai szocialista rendszereket, de nem semmisítette meg a szocializmust. A tőke sehol sem merte vállalni, hogy nyíltan leszámol minden kommunista erővel. A nyílt tőkés ellenforradalom felnyitotta volna az emberek szemét, és a szocialista rendszereket nem sikerült volna megdönteni, vagy csak véres polgárháborúk árán. Maradt a trükkös megoldás, a békésnek titulált rendszerváltások sora.

A szocializmus erői megvannak Kelet-Európában. Megtörve, visszavonulva, de élve. A migráció, a koronavírus, a gazdasági válság megmutatta, hogy a tőke rossz válaszokat ad, és a helyzet további radikális romlása ismét napirendre tűzheti a szocializmus ügyét.

A nyugat háborúja Oroszországgal kimondatlanul arról is szól, hogy Európa népei milyen életet akarnak maguknak a jövőben. A tőke akar dönteni az emberek helyett. Ehhez kell a háború.

Háborút a szocializmus egyetlen híve sem akar. A szocializmus győzni fog, de nem milliók halála árán.

Ma azokat kell elítélnünk, akik háborúval akarják a kapitalizmust megmenteni. A fasizmust és a fasiszták támogatóit kell elítélnünk. A NATO-ra kell nemet mondanunk. Az USA-val kötött különleges védelmi szerződések ellen kell fellépnünk. A NATO-csapatok magyarországi telepítése ellen kell küzdeni. Magyarország semlegességét kell követelnünk. Az EU és Oroszország megegyezését kell támogatnunk. A megtévesztett milliókat kell józan gondolkodásra késztetni.

Kerüljük el a világháborút! Közösen!