A budapesti demográfiai csúcs fontos üzenetet küldött a világnak: család és gyermek nélkül nincs jövő! Egyetértek!

A konzervatív felszólalók azt is világossá tették, hogy a megoldás a konzervatív politika győzelme a liberálisok felett. Ezzel már vitatkoznék!

Liberalizmus vagy konzervativizmus? Ilyen egyszerű lenne? Vége lesz a válságnak, mindenkinek lesz értelmes munkája, nem lesz atomháború, ha a kettő közül választunk? Nincs jobb alternatíva?

A beszédek azt sugallták, hogy nincs. A szocializmus eszünkbe se jusson!  A liberálisok rosszak, mivel ők az egykori kommunisták. Sőt a kommunista és a fasiszta is egy és ugyanaz. A képlet világos: a kommunista egyenlő fasiszta, a liberális egyenlő kommunista.

A történelmi hűség kedvéért szeretném megjegyezni, hogy az MSZMP többszázezer egyszerű tagja sohasem volt liberális. Az egykori kádári párt vezetésében kétségkívül voltak liberálisok. Nem véletlenül lettek ők a szocializmus árulói.

De csak azért lehettek a kapitalizmus szálláscsinálói és azért illeszkedhettek be a mai tőkés rendszerbe, mert ez is része volt a tömegek manipulációjának. A nyugat megtévesztette az embereket. Ne vegyék észre, hogy elveszik tőlük a gyárat, a földet, a hatalmat. Ehhez a színjátékhoz kellettek a Hornok, Gyurcsányok és mások.

A nyugat ma azért pénzeli, azért tartja ki a liberális ellenzéket, hogy válság esetén ők lépjenek a konzervatívok helyére és még véletlenül se a dolgozó tömegek vegyék kezükbe az országot.

Az a gyanúm, hogy a konzervatív szónokok, miniszterelnök urat is beleértve, pontosan tudják, hogy mi korunk igazi kérdése. Kapitalizmus vagy szocializmus? Ez az igazi kérdés!

De isten őrizz, hogy ez bárkinek eszébe jusson! Mindent meg kell tenni azért, hogy a figyelmet eltereljék a fő kérdésről. Ezért kell szidni a kommunizmust, összemosni a szocializmust a liberalizmussal és a fasizmussal.

Aki ezt kitalálja, az tudja, hogy hazugság, de a többiek kedvéért elmagyarázom.  A kommunisták olyan világot akarnak, ahol nem a tőke, nem a pénz uralkodik, hanem az emberek érdekei.  Minden ember érdeke, és ne csak a gazdagoké!  Ez a közösségi társadalom, a szocializmus.

A liberálisok nem gyengíteni, hanem erősíteni, sőt korlátlanná akarják tenni a tőke, a pénz uralmát. Ez kapitalizmus. Nyilvánvaló, hogy a liberálisok és mi, munkáspártiak nem ugyanazt akarjuk.

A konzervatívok és a liberálisok küzdelme legfeljebb egy másfajta kapitalizmushoz vezet. A profitérdek nem tűnik el, csak másként érvényesül.  A kérdés az, hogy a mai globális válságban, amikor öt percre vagyunk az atomháborútól, elég-e a kapitalizmusnak egy másfajta modellje.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem. A másfajta modell ugyanis nem szünteti meg a kapitalizmus lényegét, a tőke állandó törekvését a nagyobb profitra és a terjeszkedésre. A megoldás csak a szoftver cseréje, azaz a szocializmus, amely nem a tőke profitjában, hanem az egész társadalom gyarapodásában érdekelt.

Ma egyelőre nincs napirenden ez a szoftvercsere. A gép megy a tőkés szoftverrel is. Elegendőnek tűnik az időnkénti szoftver frissítés, vagy a politika nyelvén szólva, a kapitalizmus reformjai.

A szocializmus ma már nem csak a múlt, a jelen is. Nyugaton Kínát nem ismerik el szocialista országnak. A kínai sikereket azzal magyarázzák, hogy átvették a kapitalizmust. A sikertelenségek oka pedig az, hogy nem eléggé vették át. Sohasem fogják elismerni, hogy a kínai sajátosságú szocializmus, mint társadalmi modell ad reális válaszokat olyan kérdésekre, mint a szegénység leküzdése, a fenntartható gazdasági fejlődés és éppen Kína kínálja a nemzetközi együttélés lehetséges új modelljét.

Megmondom őszintén, sajnálom, hogy a konzervatívok és különösen miniszterelnök úr bement ebbe az utcába. Ezek a párhuzamok nem erősitik, hanem gyengítik a mondanivalóját olyan fontos kérdésekben, mint az emberi civilizáció jövője, a háború és béke kérdése.

Egy vitafórumon történelmi anekdotaként még talán elmegy egy olyan megjegyzés, hogy „a kommunisták betiltották a „karácsony” szót, és helyette azt kellett mondani, hogy „fenyőünnep.” Na, de egy komoly előadásban? Egyébként gyerekkoromban nálunk mindig karácsony volt, és apám hatvan éven át minden karácsonykor lejátszotta a dalt: Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok! 

A kommunisták és a liberálisok összemosása nem erősíti a kormány iránti bizalmat sem.  Bizalomra pedig szükség van, mert a konzervatív erők társadalmi támogatás nélkül nem lesznek képesek megvédeni az ország függetlenségét az EU, az USA és a NATO nyomásával szemben.

Szerintem a család boldogulását is jobban is segíti egy olyan világ, ahol nem minden a pénz. A mai világ recseg-ropog. Addig kell ott hagyni, amíg nem temet el bennünket. Új világot kell építeni!