Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Minek gyűjtik az aláírásokat? Úgysem maguk döntik el! Ha annyi millióm lenne, ahányszor hallottam ezt az emberektől az elmúlt hetekben, gazdag ember lennék. Igazuk van, nem mi döntjük el! De, ha mi nem beszélünk róla, ha nem követeljük a minimálbér emelését, ha nem szervezünk akciókat, ha befogjuk a szánkat, meg fog változni a világ?
Négy szem barackot kérek – hallottam egy idős asszony hangját a paksi piacon. Sárga sárgabarackot!
„Magyarország független, demokratikus jogállam.” – olvashatjuk az Alaptörvényben. Alkotói el akartak határolódni a múlttól. Ami volt régen, az „kommunista diktatúra”, „zsarnoki uralom”, annak pedig vége!
Nagy az én felelősségem. Kádár Jánosról egyre kevesebb szó esik. Sokan dicsérnék, de ma nem juthatnak szóhoz. Az ítélkezők sohasem találkoztak vele, s többségük nem is élt abban a korban. Én a szocializmusból jövök és most már azon nagyon kevesek közé tartozom, akik mellette dolgozhattak.
Mindannyian szeretnénk több fizetést, nagyobb jövedelmet. De azt is tudjuk, hogy ehhez nem elég a tehetség és a szorgalom. A kapitalizmusban különösen nem.
A bér a tőkés rendszerben a tőkés munkáltató és a munkás, a dolgozó közötti erőviszony kifejezése. A tőkés érdeke az, hogy a dolgozót a lehető leghosszabb ideig, a lehető legkisebb bérért foglalkoztassa.
