Borzalmasat álmodtam. Nem tudtam felsorolni az Egyesült Államok ötven tagállamát. Az eddigi negyvenhat amerikai elnökből is csak, jó, ha tízet-tizenkettőt tudtam. Szégyen!
Bevallom, azt sem tudtam, hogy az amerikai választásoknál vannak csatatér-államok. És ha keresztre feszítenek, akkor sem tudom megmondani, mi Arizona, Georgia, Michigan, Nevada, Észak-Karolina, Pennsylvania vagy netán Wisconsin fővárosa.
Újratervezés! Ugye Önök is ezerszer hallották ezt a GPS-ükből, amikor a kocsijukkal hirtelen eltérnek a tervezett iránytól. A GPS nem a megadott célt változtatja meg, hanem egy másik utat ajánl a cél elérésére. Újratervezi a célhoz vezető utat.
A múlt héten végigsuhant a magyar közéleten 1956 szelleme. Lyukas zászlók borították el a pesti házakat. Külföldi ismerősöm rá is kérdezett: lyukas a nemzeti lobogó? Nem, mondtam, Magyarország lobogója nem lyukas, ez egy jelkép. Szép dolog jelképekkel üzenni, mondta az ismerősöm. Felénk is vannak jelképek, de a nemzeti ünnepen a nemzeti zászló lobog. A jelképek, még a legnemesebbek is megosztóak, kinek tetszik, kinek nem, ami összeköt az a haza zászlaja.
Tudja valaki, hogy mit jelent európainak lenni? Pár éve rendeztek egy vitát az „európai értékekről”. Engem is meghívtak. Nyilván azt akarták demonstrálni, hogy a munkáspárti értékek nem európaiak, de nem így sült el a dolog.
Régóta nem írtam, nem beszéltem az MSZP-ről, mert minek. Az MSZP ma nem rúg labdába, és úgy tűnik, hogy már nem is fog. A múlton pedig már túl vagyunk. Visszarúgni azért sem érdemes, mert ott már nincs senki.
