„Olvassátok, irigyeljetek”, mondhatnám Majakovszkij után szabadon, „én a Szovjetunió polgára vagyok.” Illetve mit is beszélek, én digitális állampolgár vagyok. Már egy hete!
Nem volt nagy dolog. Csak elő kellett keresnem a személyigazolvány zöld kódkártyáját, amire két éve azt mondta az ügyintéző, hogy belátható ideig nem lesz rá szükség. Felháborító! Hogy a köz egy alkalmazottja ennyire ne bízzon a rendszerben! Nehogy már azt gondolja bárki is, hogy a kormány nem tartja be azt, amit mond. Lesz digitális átállás, mondták, és lett is!
