Magyarországon járt a pápa. Lehet, hogy furcsállni fogják, de magam is fontosnak tartom a látogatást.
Nehéz időben érkezett. A válságok és a szaporodó gondok miatt manapság milliók bizonytalanodnak el és keresnek anyagi, és lelki kapaszkodókat. Óriási erők igyekeznek Magyarországot kifordítani történelmi múltjából és hagyományaiból, és saját ízlésük szerinti útra kényszeríteni. S ha mindez nem lenne elég, először nézünk szembe egy atomháború fenyegetésével.
Kell-e nekünk május elseje? No, nem naptári értelemben, hiszen május hónap se kezdődhet másodikán. Politikai és társadalmi értelemben kell-e nekünk május elseje? Mit kezdjünk 2023-ban olyan dolgokkal, mint a szolidaritás, az összefogás, a tőke elleni harcról már nem is beszélve?
Ne tessék elhessegetni a kérdést, mondván, hogy nem időszerű! Nagyon is az! Nem csak holnap, ma is. Nem csak a kormánynak kell választ adnia, hanem az egész társadalomnak, minden magyarnak.
Hazugságok rabjai vagyunk. Rabságban vagyunk, mert elhisszük a hazugságokat. A rabság láncait csak mi vethetjük le. Ha gondolkodunk, ha nem hiszünk a hazugságoknak, ha megszabadulunk az illúziók rózsaszínű ködétől.
„Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója” – mondja Ady. Igen, aligha van ember, aki ne fűzne reményeket tavaszi ünnepünkhöz. A bizakodás, a hit éltet bennünket, még akkor is, amikor a tények szomorúsággal töltenek el.
