Augusztus 20-a van. Az államalapítástól már jó ezer év választ el bennünket. Kellő idő ahhoz, hogy megkülönböztessük a zseniálist a középszerűtől, a történelmi tettet a pillanatnyi cselekedettől. Jó az is, de még mennyire jó, hogy kellő távolság választja el a történelmet a jelentől. Így nem kell félnünk, nem kell megalkudnunk, bátran azonosulhatunk Szent István alkotásával.
Bizonyára ismerik Gálvölgyi János humoros jelenetét. Gondod van, problémák gyötörnek, ne borulj ki mindenen, csak végy be egy „Leszarom-tablettát”, és mindjárt könnyebb lesz!
Nos, elnézést a primitív szavakért! Körbejárhatnám, kereshetnék illő szavakat, de félő, hogy elveszne a lényeg. Sajnos, többről van szó, mint egy humoros jelentről. Mintha egy egész ország rendre bevenné a Leszarom-tablettát.
„Nem a hatalomért, hanem a hazáért, a magyarokért dolgozunk” – üzente Magyar Péter a kongresszusukról. A Kanizsa Aréna falait nyilván jó erősre építették, hogy ekkora hazugság hallatán sem szakadt le a mennyezet.
Nem tudom észrevették-e: nálunk nem csinálnak filmeket a szocializmus évtizedeiről. Kivételt az '56-os téma jelent, arról pedig már annyi bőrt lehúztak, hogy itthon ezért már nem mennek be a moziba. A tanút, Bacsó Péter halhatatlan filmjét ismételgetik, de azt egyrészt még 1969-ben forgatták, nem most, és az ötvenes évekről szól, nem arról, ami 1956 után történt.
Budapest főpolgármestere tíz percre leállíttatta a budapesti közlekedést. Példátlan, ilyen még nem volt! Illetve, miket is mondok? Volt! Sztálin temetésének napján, 1953 március 7-én öt percre mindent leállítottak buszt, villamos, hajót, vonatot, mindent.
