Fogytán az állam pénze, egyesek szerint már nagyon a végén járnak. Nem tudni, mi lesz a vége, de magunk között szólva a holnap nem kecsegtet sok jóval.
Odaföntről persze elmagyarázzák az okokat. 2010-ig Gyurcsányék a szakadék felé vezették az országot, majd jött az amerikai válság, a covid, a rossz háború és az EU még rosszabb reagálása. Az EU se adja oda azt a pénzt, ami nekünk járna.
Új korba lépünk. Az új kort új mércével mérjük. A fejlődést a bicikli utak hosszával és a karók számával mérjük. Ez, kérem, abszolúte demokratikus, mivel átlátható, illetve EU-nyelven mondva, transzparens. Ott van az utakon, mindennap felbukhatsz bennük.
A szocialista kor utánozhatatlan humoristája, Hofi Géza az úriszabók példáján tanította nekünk a politika nagy igazságát: „ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk.”
Mindig európai ember akartam lenni. A Fazekasban imádtam Kosztolányit. Csodáltam. Európa szinte minden nagy nyelvén beszélt, s titokban reméltem, hogy egyszer talán nekem is sikerülhet. „Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén” – vallotta. Idővel én is megértettem, hogy Európát megismerni, befogadni, megszeretni, európaivá válni csak a nyelvein keresztül lehet.
A könyv az emberiség egyik legnagyobb találmánya. Egyszerre ad intellektuális igazolványt önmagamról, üzenetet küld a jelennek és összeköt a jövővel, sőt az örökkévalósággal.
A könyv én vagyok, akár írom, akár olvasom. Az egyéniségemet fejezi ki. Ilyen vagyok, ezt szeretem, azt gyűlölöm.
