Az idén ősszel huszonharmadik alkalommal jönnek össze évenkénti tanácskozásukra a világ kommunista és munkáspártjai. A kommunista pártok mindig is törekedtek nemzetközi összefogásra. Az együttműködés formáját mindig a kor szükségletei és lehetőségei határozták meg.
A hét végén Pécsre megyünk. Tiltakozunk a háború ellen. Ezt tesszük Budapesten, ezért mentünk az utcára Nyíregyházán, és megyünk Kecskeméten, Tatabányán és szerte az országban.
Ködfelhőket akarunk eloszlatni. Attól, hogy Pesten nem dörögnek az ágyúk, még háború van. Attól, hogy az elesettek hulláit nem magyar temetőkben temetik el, hanem valahol Ukrajnában és Oroszországban, nos, attól még nagyon is háború van.
A magyar katona dolga lesz, hogy „jól felfegyverezve, jól kiképezve, bátran és elszántan, ahogy a magyar történelem során mindig, ismét helytálljunk és megvédjük a hazánkat” – mondta Szalay-Bobrovniczky miniszter úr a Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC).
Magyarországon járt a pápa. Lehet, hogy furcsállni fogják, de magam is fontosnak tartom a látogatást.
Nehéz időben érkezett. A válságok és a szaporodó gondok miatt manapság milliók bizonytalanodnak el és keresnek anyagi, és lelki kapaszkodókat. Óriási erők igyekeznek Magyarországot kifordítani történelmi múltjából és hagyományaiból, és saját ízlésük szerinti útra kényszeríteni. S ha mindez nem lenne elég, először nézünk szembe egy atomháború fenyegetésével.
Kell-e nekünk május elseje? No, nem naptári értelemben, hiszen május hónap se kezdődhet másodikán. Politikai és társadalmi értelemben kell-e nekünk május elseje? Mit kezdjünk 2023-ban olyan dolgokkal, mint a szolidaritás, az összefogás, a tőke elleni harcról már nem is beszélve?
