Az elmúlt néhány napban három dolog kristálytisztán világos lett. Az egyik az, hogy a nyugat legagresszívebb erői, Bidentől és Ruttétől kezdve Von der Leyenig bármi áron a háború folytatását akarják. Kerül, amibe kerül, csak Putyin ne győzzön!
Jövőre 3717 milliárd forint jut az egészségügyre! – nyilatkozta a kormány. Önök szerint ez sok, vagy kevés? Bevallom, én nem tudom. Azt tudom, hogy legutóbb 38 ezer forintot fizettem az egyik magánrendelőben egy szakorvosi vizsgálatért. Az államiban ingyen lett volna, de most is várhatnék a soromra.
Borzalmasat álmodtam. Nem tudtam felsorolni az Egyesült Államok ötven tagállamát. Az eddigi negyvenhat amerikai elnökből is csak, jó, ha tízet-tizenkettőt tudtam. Szégyen!
Bevallom, azt sem tudtam, hogy az amerikai választásoknál vannak csatatér-államok. És ha keresztre feszítenek, akkor sem tudom megmondani, mi Arizona, Georgia, Michigan, Nevada, Észak-Karolina, Pennsylvania vagy netán Wisconsin fővárosa.
Újratervezés! Ugye Önök is ezerszer hallották ezt a GPS-ükből, amikor a kocsijukkal hirtelen eltérnek a tervezett iránytól. A GPS nem a megadott célt változtatja meg, hanem egy másik utat ajánl a cél elérésére. Újratervezi a célhoz vezető utat.
A múlt héten végigsuhant a magyar közéleten 1956 szelleme. Lyukas zászlók borították el a pesti házakat. Külföldi ismerősöm rá is kérdezett: lyukas a nemzeti lobogó? Nem, mondtam, Magyarország lobogója nem lyukas, ez egy jelkép. Szép dolog jelképekkel üzenni, mondta az ismerősöm. Felénk is vannak jelképek, de a nemzeti ünnepen a nemzeti zászló lobog. A jelképek, még a legnemesebbek is megosztóak, kinek tetszik, kinek nem, ami összeköt az a haza zászlaja.
