Kétszáz éve született Petőfi Sándor. „A nagy költők nem véletlenül szólalnak meg...A nemzet, a nagy család előre készülődik az eseményre. Előre kioktatja a dajkákat, akik az újszülöttet ápolni fogják, szájába adják az anyanyelv szavait.” – írja Illyés Gyula gyönyörű Petőfi-életrajzában.
„Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja” – írta Ady Endre 1899 karácsonyán. „De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg...”
Ady szavait sokan ismerik, de a zseni sohasem válik közhellyé, és értékeket felejtő, sőt értékeket romboló világunkban Ady idézése már-már felér a kultúra és a józan ész védelmével.
Beteg a világ, nagy beteg, mondhatnánk mi is, de ma már ez nem elég. Ma már tudjuk a betegség okát, és talán új Messiás sem kell a gyógyuláshoz.
A pénz, a tőke hajtja az emberiséget a mai háborúkba. A tőke globálissá tette a világot, összekapcsolta az embereket és most megrettent. Már nem képes uralni a világot, nem képes maga alá gyűrni az emberiséget.
A hétkezdet szenzációja Matolcsy György közlése volt, miszerint „a magyar gazdaság válságközeli helyzetben van". Nem tudni, hogy ez pontosan mi: bejelentés, kijelentés vagy feljelentés. Az igekötő kiválasztását a kedves olvasóra bízzuk.
„A legfontosabb az, hogy Oroszország ne jelentsen veszélyt Európa biztonságára, és ehhez szükség van egy szuverén Ukrajnára.” – jelentette ki Orbán Viktor november 26-án. Lehet, hogy senki sem tulajdonított volna ennek különösebb jelentőséget, ha előtte két nappal a magyar kormány nem ajánl fel Ukrajnának 187 millió eurós segélyt.
Mindenért a globalizáció a felelős – mondja egy osztrák ismerősöm. Elegáns ruhaboltja van a bécsi Opernringen, és elkeseredetten küzd mindenért, amit jónak és szépnek, értékesnek és nem utolsó sorban osztráknak tart. Eleinte örültünk, hogy nemzetközivé lett a világ, tanulunk egymástól, de a világ nem nemzetközi lett, hanem globális – teszi hozzá. Az amerikaiak bedarálnak bennünket. A migrációval kiölik a nemzeti tudatot. És most a háború, lehet, hogy ez a vég?
