Az Európai Unió könnyen járhat úgy, mint az a bizonyos szarka, amelyik sokat akart, csak éppen a farka nem bírta. Nagyjából így jellemezhetnénk az Európai Unió politikáját a legújabb migránsügy kapcsán. Tudatosan nem használom a belarusz szót, mert a belaruszoknak annyi közük van az ügyhöz, hogy a nyugatra vágyó migránsok éppen a belarusz határt szemelték ki arra, hogy beosonjanak az Unióba.
A főpolgármester eladja a Városházát. Az ember nem hisz a fülének. Ekkora marhaság csak nem lehetséges. Aztán jönnek innen-onnan előhúzott fecnik, amelyek szerint még ekkora marhaság is lehetséges.
Minden eseményről általában később derül ki, hogy mit is értek valójában. Segítették-e a fejlődést, befolyásolták-e a jövőt, vagy csak a pillanatnak szóltak és átlépett rajtuk az élet. Nincs ez másként a Munkáspárt október végi Országos Pártértekezletével se. A jövő mutatja meg értékét.
Háború holnap? Ugyan már! Ki akarhat háborút manapság? A háborút az államok akkor választják, ha más eszközökkel nem tudják céljaikat elérni, illetve a háborúval elérhető haszon nagyobb, mint a háború anyagi és emberi költségei. Ez lenne ma a helyzet?
Tamás Gáspár Miklós az ellenzéki előválasztás második fordulója előtt azt találta mondani, hogy baloldali embernek nincs kire szavaznia, ha Dobrev és Márki-Zay a választék. Tamás Gáspár Miklós, amióta felcserélte Romániát Magyarországgal, valami olyasmi szerepet játszik, mint Gapon pópa az oroszok 1905-ös forradalmában. Hülyíti a népet, finomabban szólva leszereli, tévutakra viszi a tömegek küzdelmét a tőke, a pénz hatalma ellen.
