Jó hír! Filmet készítenek Hadik Andrásról! Gyanítom, hogy kapásból kevés honfitársam mondaná meg, hogy ki is volt ő. Pedig a szobra ott áll a budai várban. A Bartók Béla úton ma is megtalálható az egykori Hadik-laktanya. Sőt, nem messze tőle ma is virágzik a Hadik Kávéház, ahol egykor Karinthy, Kosztolányi, Móricz törzsvendégek voltak.
Szeretik a koffeinmentes kávét? Ébren maradni ugyan nem lehet tőle, de elmegy. A nulla szeszfokos pezsgő íze akár jó is lehet, de vigadni aligha lehet tőle. A húsmentes hús viszont már a vég, az emberiség rohan lefelé a civilizációs lejtőn.
Május elseje nem csak ünnep, de sajátos mérce is. Megmutatja, hogy milyen erős a munkások, a dolgozók társadalma és persze milyen erős a másik tábor, akiket nevezzünk tőkéseknek. Lehet-e felvonulni, lehet-e a dolgozók jogait követelni, vagy sem.
Tudunk-e választani jövő tavasszal? Ön tud választani? Úgy értem, hogy nem csak szavazni ide vagy oda, hanem alternatívák, utak, koncepciók között választani. Tudunk-e választani, vagy csak szavazni?
A rendszerváltáskor megetették velünk, hogy a választás a demokrácia netovábbja. Mi vagyunk a nép. De véletlenül se gondolják, hogy mi a hatalomnak birtokosai vagyunk. Nem, nem, nem! Hova is jutnánk így? A nép, azaz mi, csak a hatalom forrása vagyunk.
Szeretem az arab konyhát. Damaszkusztól Marrákesig sok helyütt, sok mindent kipróbáltam, de a nagy álmom a bagdadi kardhal. Állítólag ott készítik a legjobban. De ahogyan Osztap Bender a „Tizenkét szék” főhőse sohasem jutott el álmai városába, Rió de Janeiróba, én sem voltam Bagdadban.
