Bölcsességre és bátorságra van ma szükség. Enélkül nem találjuk meg a túlélés és a boldogulás útját. Bölcsesség kell a történelmi párhuzamok, a múlt tapasztalatainak felméréséhez, az új gondolatok előítéletek nélküli értékeléséhez. Bátorság kell ahhoz, hogy elhagyjuk a régi utakat, és újakat keressünk.
„Fasizmus? Az micsoda? Olyan már nincs!” – vélik sokan. Fasizmus pedig van! Ukrajnában állami politika lett. A fasiszta eszmék elindultak Európa felé is, és csak idő kérdése, hogy az európai tőke mikor dönt úgy, hogy nincs más megoldás a válságra, mint a fasizmus.
Elég a süketelésből, a handabandázásból! Elég az elhallgatásból, az agyonmagyarázásból! Elég a féligazságokból, de elég a teljes hazugságokból is!
Őszinte beszédet akarunk! Az igazságot akarjuk tudni! József Attila szavaival élve, az igazat, ne csak a valódit! „A fényt, amelytől világlik agyunk”. – írta a költő Thomas Mann-nak.
Hát igen, bárcsak világlana az agyunk ma is! Sok minden történik vele, mondjuk, leginkább felforr, és nem a kánikulától. De szinte bizonyos, hogy nem világlik.
Nincs bosszantóbb, mint amikor az izgalmas film közepén leáll a kábel TV. Tekered jobbra, tekered balra, újraindítod, de semmi. A szolgáltató ilyenkor közli: rendszerhiba.
Minap egy nógrádi település, Karancslapujtő polgármesterével beszélgettem. Volt itt az elmúlt években minden, mondta. Jött a covid, jöttek a korlátozások, a kormányzati elvonások, most még a háború is. Még ukrán menekült családot is befogadott a község. Nehéz? Igen, nehéz! Kevés a pénz? Igen, kevés! De nem lehet bezárni az önkormányzatot, nem lehet a kormányra vagy az atyaúristenre mutogatni. Élni kell! Felelősek vagyunk az emberekért.
