Iskoláskoromban a burzsoá, azaz a gazdag tőkés, csúnya, kövér figuraként jelent meg előttünk, aki feltétlen szivarozott miközben szívta a proletárok, azaz a munkások vérét. Mire elvégeztem a gimnáziumot a burzsoá már partner lett, akivel az enyhülés viszonyai között hasznos üzleteket lehetett kötni. Az 1980-as évekre a burzsoá már a nyugati haladás, az európai kultúrkör megtestesítőjévé lépett elő.
A menekültügy hurrikánként rázta meg Európa falait. Az elmúlt hetek fényében ez már aligha kérdés. Persze vannak olyanok, akik kitartóan ismételgetik, hogy szó sincs hurrikánról. Az egész egy kedves nyárvégi fuvallat, szellő, amely friss levegőt hoz. Úgyhogy, nem bezárni kell az ablakokat, hanem kitárni és mélyen beszívni. Mármint azt, ami jön. A multikulturális szépségeszme liberális szerelmeseit azonban egy pár dolog igencsak cáfolja.
