Azért vagyunk szegények, mert ti gazdagok vagytok! Először Frankfurtban láttam ezt a mondatot. Jobb helyre nem is ragaszthatták volna, hiszen Frankfurt Németország, sőt Európa pénzügyi központja, a bankok fővárosa.
Évszámok. Régebbiek és újabbak. Kedvesek és taszítóak. Kedvesek nekünk és taszítóak másoknak. Vagy éppen fordítva. Örömet idéznek fel vagy bánatot, lelkesítenek vagy elkeserítenek. Különbözőek, gyakran nagyon is. De egyben közösek. Megismételhetetlenek, visszafordíthatatlanok, megváltoztathatatlanok. Elmúltak. Történelem.
Merkel kancellár elzarándokolt a múlt héten Varsóba, hogy találkozzon a visegrádi négyek vezetőivel. Ő ezt legfeljebb konzultációnak szánta, és a V4-ek remélték úgy, hogy a német kancellár kérni jön.
Hallottak már ilyet? Az MSZP neki esett a miniszterelnöknek, hogy tusnádfürdői beszédében „lenyúlta” az ötletüket a közös európai hadsereg létrehozására. Szó, ami szó, a szocik tavaly tényleg előálltak egy törvényjavaslattal. De mondják meg nekem, manapság ki vesz komolyan egy ellenzéki javaslatot? A szocik persze bepipultak, mint a gyerek, akitől elveszik kedvenc játékát. Érthető is. Az EU emlegetésén túl nem sok mondanivalójuk van kis hazánk jövőjét illetően. 2018 pedig a nyakunkon van.
A brit népszavazás jócskán ráijesztett a tőkés Európa vezetőire. Nem Nagy Britannia távozása ütötte szíven őket. Végül is a britek nem mindig voltak az EU tagjai. Csak 1973-ban csatlakozhattak. Szerettek volna előbb is, de nem ment. Tudod, miért? De Gaulle, a franciák legendás köztársasági elnöke megvétózta. Az EU-t annak tartotta, ami: a németek és a franciák számukra előnyös bulijának. A jón nem nagyon kívánt osztozni az angolokkal, akiket már a háborúban se szívlelt. Úgyhogy, haláláig az angolok nem tehették be a lábukat.
