A rendszerváltás megváltoztatta életünket. A kapitalizmus a pénzt tette fő céllá és értékmérővé. Minden más, tisztesség, becsület, tudás, munka háttérbe szorult. Látod, a húgod mire vitte? – mondta eleinte korholóan anyám. Nekik házuk lett, nagy kocsijuk! És neked mid van? Később, amikor húgomék vállalkozásának leáldozott, és ráment a nagy ház és nagy kocsi is, nem is akarta elhinni, hogy a pénz világa tette tönkre, ugyanaz, amely húsz évvel előtte magasra röpítette.
Nem tudom, észrevetted-e, mifelénk már nincsenek katonai puccsok. Ma a demokráciát demokráciával verik szét. A recept rém egyszerű. A demokráciára hivatkozva követelj még több demokráciát! Ami nem a tiéd, vagy a barátaidé, arra mondd, hogy az nem demokrácia. Indokolni sem kell, csak kijelenteni! Ellenfeleidre fogd rá, hogy szélsőjobboldaliak vagy szélsőbaloldaliak! Ha nem veszik a lapot, mondd, hogy fasiszták vagy kommunisták, esetleg mindkettő! A végletekig abszolutizálj demokratikus szabályokat egészen addig, hogy mindent szabad! Hozz létre új, nem tradicionális intézményeket, és támadd a demokratikusan létrejött hagyományos intézményeket. Vigyél az utcára pár száz elégedetlen embert és nyugaton mutasd be, mint demokratikus tömegmozgalmat! Ha szerencséd van, a végén az öledbe pottyan a hatalom.
Az ellenzéki blokk összeállásával három markáns politikai irányzat van a politikai palettán: a konzervatív kormánypárti oldal, a liberális ellenzéki blokk és a Munkáspárt.
Éppen 75 éve annak, hogy a szovjet csapatok felszabadították a legnagyobb német koncentrációs tábort, Auschwitzot. A világ megdöbbent. Emberek kínzása, sőt megölése addig sem volt ismeretlen a háborúk történetében. De egész népcsoportok iparszerű elpusztítása sokkolta a világot.
Migránsok, klímavészhelyzet, családon belüli erőszak, nem hagyományos szexuális magatartási formák, liberális és illiberális demokrácia. Erről beszélnek a pártok, a civilek és álcivilek, a média, nagyjából reggeltől estig.
