Mi lesz Európa jövője? Nem vagyok jós, de egyet biztosan tudok: Európa más lesz, mint ma.
1953-ban, amikor születtem, még nem volt EU. A szándék a létrehozására megvolt, de nem volt könnyű egyezségre jutni Németország és Franciaország között. Amióta a világ a világ, mindketten uralni akarták Európát. Magunk között szólva Európa népei két világháborút köszönhetnek nekik.
A liberálisok nem nyugodnak bele, hogy Trumpnak és nem Clintonnak hívják az Egyesült Államok elnökét. A spontánnak becézett tüntetések nem sok vizet zavarnak. A migrációt korlátozó elnöki rendelet felfüggesztése már durvább, de belefér abba, amit az amerikai politikának hívnak. Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó kierőszakolt lemondása azonban már egy jól irányzott liberális rakétacsapással ér fel.
Azért vagyunk szegények, mert ti gazdagok vagytok! Először Frankfurtban láttam ezt a mondatot. Jobb helyre nem is ragaszthatták volna, hiszen Frankfurt Németország, sőt Európa pénzügyi központja, a bankok fővárosa.
Évszámok. Régebbiek és újabbak. Kedvesek és taszítóak. Kedvesek nekünk és taszítóak másoknak. Vagy éppen fordítva. Örömet idéznek fel vagy bánatot, lelkesítenek vagy elkeserítenek. Különbözőek, gyakran nagyon is. De egyben közösek. Megismételhetetlenek, visszafordíthatatlanok, megváltoztathatatlanok. Elmúltak. Történelem.
Merkel kancellár elzarándokolt a múlt héten Varsóba, hogy találkozzon a visegrádi négyek vezetőivel. Ő ezt legfeljebb konzultációnak szánta, és a V4-ek remélték úgy, hogy a német kancellár kérni jön.
