Baloldali és nemzeti! E szavak olvashatóak programunkban, és mindenütt elmondjuk, amikor bemutatjuk önmagunkat. Ezzel a párosítással azonban egyedül vagyunk. A konzervatív oldal nemzetinek tekinti magát, de nem baloldalinak. A liberálisok baloldalinak mondják magukat, de nem nemzetinek. Hogy lehetünk akkor mi baloldaliak és nemzetiek is?
Az idén a nagy meleg miatt minden hamarabb érik, úgyhogy a szabolcsi almatermelő gazdák már Szent István napja előtt megjelentek a feldolgozó cégnél, hogy eladják az idei termést. Az osztrák cég nem volt figyelemmel, hogy népünk ünnepre készül, és egy szép kerek summa nagyobb örömet okozna, mint akármilyen augusztus 20-i tűzijáték. Úgyhogy közölték a gazdákkal: 13 forintot adnak egy kiló léalmáért vagy semmit.
Szent Jobb-körmeneten még sohasem voltam, és ahogy elnézem a dolgokat, aligha leszek, bár a politikában is igaz a mondás: soha se mondd, hogy soha! A Szent Jobb nemzeti történelmünk része, és egyidejűleg katolikus ereklye is. Ezer év alatt a nemzeti és az egyházi összenőtt, s fölösleges minden kísérlet, hogy szétválasszák.
Közeledik a Húsvét. Az idén már nagypéntek is ünnep, amiben szerintem semmi kivetnivaló nincs. Húsvét eddig is munkaszüneti nap volt. Ez annak is tükre, hogy a kereszténység az évszázadok során mélyen beleivódott tudatunkba, sőt szokásainkba. Kádár híres mondása, miszerint aki nincs ellenünk, az velünk van, a Bibliából származik. Ahol nincs vezetés, elvész a nép - olvassuk ugyanott, és vajon nem tapasztaltuk számtalanszor ennek igazságát? Mondjuk, amikor 27 éve a magyar dolgozók vezetők nélkül maradtak, akik szervezhették volna a néphatalom védelmét.
Mi lesz Európa jövője? Nem vagyok jós, de egyet biztosan tudok: Európa más lesz, mint ma.
1953-ban, amikor születtem, még nem volt EU. A szándék a létrehozására megvolt, de nem volt könnyű egyezségre jutni Németország és Franciaország között. Amióta a világ a világ, mindketten uralni akarták Európát. Magunk között szólva Európa népei két világháborút köszönhetnek nekik.
