Migránsok, klímavészhelyzet, családon belüli erőszak, nem hagyományos szexuális magatartási formák, liberális és illiberális demokrácia. Erről beszélnek a pártok, a civilek és álcivilek, a média, nagyjából reggeltől estig.
Január végén az utcára megyünk. A háború fenyegető veszélyére hívjuk fel az emberek figyelmét. Környezetünket, ismerőseinket, barátainkat akarjuk rádöbbenteni, hogy a háború nem csupán elvi lehetőség, hanem nagyon is fenyegető valóság.
A patkány a kínaiak szerint kedves, aranyos állat, s a hagyomány szerint jót jelent. Jó, persze, nem biztos, hogy ez jut eszünkbe, ha az Árpád híd lábánál találkozunk velük, de legyünk őszinték: ezért nem szegény patkány a felelős.
Bizonyára meglepődnek a szokatlan felszólításon. El a kezekkel Hongkongtól! Valóban, ilyet még soha sem követeltünk. De emlékezzenek csak vissza! 2014 őszén, amikor Hongkongban sárga esernyős tüntetők lepték el a várost, és a világsajtó, különösen annak liberális része, „sárga esernyős forradalomról” szónokolt, nos, akkor sem hallgattunk.
Emlékeznek Ilf és Petrov regényére, a Tizenkét székre? A főhős, Osztap Bender, némi készpénz reményében szimultán sakkversenyre hívja ki a Volga menti városka, Vaszjuki 160 sakkozóját. Közben vakító lehetőségekkel kápráztatja el a hallgatóságát. A sakk-eszme harminchárom emeletes üvegpalotája emelkedik majd a kék ég felé! Márványlépcsők vezetnek a kék Volgához! A folyón óceánjáró hajók járnak majd! Vaszjuki lesz az első bolygóközi sakk-kongresszus színhelye!
