A Magyar Nemzeti Bank elnöke, Matolcsy György kiosztotta a kormányt, mondván, hogy Magyarország 2021 óta gazdaságpolitikai útvesztésben van.
Balszemmel
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Amióta Szent István megteremtette a magyar államot, történelmünk e három szó körül forog. Hogyan maradhatunk függetlenek és magyarok? Mi lesz azokkal, akik az ország kenyerét termelik, vérüket ontják katonaként, vagy „csak” adófizetőként eltartják az államot. Azaz, mi lesz velünk, az „istenadta néppel”?
Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de számomra vannak dolgok, amelyekben gyermekkorom óta hiszek. Sohasem kételkedtem például abban, hogy az olimpia jó dolog. Edzés előtt a Margitszigeten a Sportuszoda falain mindig elolvastam a magyar úszósport olimpikonjainak neveit. Az olimpia, egy nemes versengés hősei üzentek a múltból. Ússzál, fiam, egyszer talán méltó lehetsz hozzánk!
A hőségtől szenvedő honfitársainkat hidegzuhanyként érte a hír: a magyar Fanta Narancsban kevesebb a narancs, mint az olaszban. Ki is mutatták: az olaszban 12 százalék, a magyarban 5 százalék!
Gratulálok! – szólított le a piacon egy ismerősöm. Gratulálok, mondja, nyert az angol „testvérpártjuk”, a Munkáspárt. Maguknak is ezt kell csinálni! Kedves ismerősöm olyan, mint a Svejkben Dub tartalékos hadnagy, aki ugyan civilben csak cseh nyelvet tanított, de a háborúban napóleoni képességeket fedezett fel magában, és ennek szelleménen szekálta a hivatásos tiszteket. Nem akarom bántani ismerősömet, de a lekvárfőzéshez kétségkívül jobban ért, mint a politikához.
