Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Egy dolgozó sem lesz árva, a munkád nem vész kárba, szavazzunk a Munkáspártra! Így köszöntött be a Munkáspárt a héten a TikTokon választási programjával.
Ne tessék mosolyogni! Minden szó igaz. A Munkáspárt 1989 decembere óta azon dolgozik, hogy a dolgozó ember ne maradjon egyedül, a társadalom, az állam senkit se hagyjon magára.
Magyar Péter hónapok óta igyekszik Magyarország lakosságával elhitetni, hogy az országot gonosz, kapzsi politikusok, sőt mi több, köztörvényes bűnözök irányítják. Ha nem akarsz nyomorulttá válni, elpusztulni, akkor szidd Orbánt, ahogy belefér, sőt fenyegesd meg, hogy lelövik, meglincselik, mint egykor mondjuk Ceaucescut. A tiszás vezér elvadult tábora pedig gondolkodás nélkül cselekszik.
A kérdés természetesen nem csillagászati, hanem politikai, mondhatni reálpolitikai kérdés. Miniszterelnök úr válaszolt is rá. A Magyar Nemzet 2023 nyarán megírta, hogy „megvilágosító erejű beszédet mondott Orbán Viktor az idén Tusnádfürdőn.” Nos, akkor két napot látott az égen, az Egyesült Államokat és Kínát. 2025-ben ugyancsak Tusnádfürdön már három napot említett. Az első kettő mellé bekerült, illetve napról lévén szó, felkerült Oroszország is.
Kínára tekintett világ ezen a héten. Még azok is odafigyeltek, akik nem szeretik Kínát. Nem lehetett nem látni, hogy a történelem új fejezetét írják ott. A Sanghaji Együttműködés Szervezetének csúcstalálkozója Tianjinben. Huszonhat állam- és kormányfő a pekingi díszszemlén. Orosz-kínai csúcs! Kínai-indiai csúcs! És mind egy gondolat mentén: működjünk együtt olyan közös otthon építésében, amelyet az összetartás és a kölcsönös bizalom, a béke és nyugalom, a jólét és fejlődés, a jószomszédi viszony és barátság, a méltányosság és igazságosság jellemez.
Augusztus 20-a van. Az államalapítástól már jó ezer év választ el bennünket. Kellő idő ahhoz, hogy megkülönböztessük a zseniálist a középszerűtől, a történelmi tettet a pillanatnyi cselekedettől. Jó az is, de még mennyire jó, hogy kellő távolság választja el a történelmet a jelentől. Így nem kell félnünk, nem kell megalkudnunk, bátran azonosulhatunk Szent István alkotásával.
