Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Kell-e nekünk május elseje? No, nem naptári értelemben, hiszen május hónap se kezdődhet másodikán. Politikai és társadalmi értelemben kell-e nekünk május elseje? Mit kezdjünk 2023-ban olyan dolgokkal, mint a szolidaritás, az összefogás, a tőke elleni harcról már nem is beszélve?
Ne tessék elhessegetni a kérdést, mondván, hogy nem időszerű! Nagyon is az! Nem csak holnap, ma is. Nem csak a kormánynak kell választ adnia, hanem az egész társadalomnak, minden magyarnak.
Hazugságok rabjai vagyunk. Rabságban vagyunk, mert elhisszük a hazugságokat. A rabság láncait csak mi vethetjük le. Ha gondolkodunk, ha nem hiszünk a hazugságoknak, ha megszabadulunk az illúziók rózsaszínű ködétől.
„Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója” – mondja Ady. Igen, aligha van ember, aki ne fűzne reményeket tavaszi ünnepünkhöz. A bizakodás, a hit éltet bennünket, még akkor is, amikor a tények szomorúsággal töltenek el.
Hszi Csin-ping röviddel azután, hogy a Kínai Népköztársaság elnökévé választották, a világhoz fordult. Első nemzetközi beszédét a világ politikai pártjaival folytatott párbeszéd keretében mondta el. Nem kormányokhoz, nem államfőkhöz fordult, és nem véletlenül.
