Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Vannak, akik egy „új Marx”, egy „új Lenin” megjelenésétől várják a kapitalizmus elleni harc megújulását. Vannak, akik a klasszikusokat átmásolják a mára. Vannak, akik nem olvassák sem Marxot, sem Lenint, de a Facebook kényelmes világából osztják világmegváltó ötleteiket.
A DK, pontosabban szólva a Gyurcsány-Dobrev páros hétvégi kampánynyitója megdöbbentő és elrettentő volt. Ők már nem beszélnek választásról, nem beszélnek demokratikus játékszabályokról. A meghirdetett cél az ellenfél, a Fidesz-KDNP, az Orbán-kormány totális megsemmisítése.
Így változik a világ! Az amerikaiak kudarcáról beszélnek ma sokan olyanok is, akik az elmúlt két évtizedben egy rossz szót sem mondtak az afganisztáni háborúról. Azokról már nem is beszélve, akik a magyar parlamentben rendre megszavazták a magyar hadsereg részvételét az USA és a NATO akciójában. Mert bizony megszavazták!
Legyen szép ünnepük augusztus 20-án! Érezzék jól magukat, élvezzék a nyarat, és örüljenek mindannak, amit ez az ünnep jelent Önöknek.
Augusztus 20-a közös élmény, közös ünnep, a magyarság ünnepe. Nem tudjuk pontosan, milyen is volt Szent István. Azt is csak sejtjük, hogy mi és hogyan történt több mint ezer éve. De biztosan tudjuk, hogy Szent István nagyszerű tette a magyarság számára biztosított helyet az európai népek között.
Egyetértek a minimálbér emelésével, de nem írom alá. – mondta egy asszony a piacon. Önkormányzati intézményben dolgozom, nem lenne jó, ha megtudnák.
Értik ezt Önök? Az asszony nem a hírszerzésnél van, még csak nem is egy minisztériumban. Egy önkormányzati intézményben. Iskolában, óvodában, múzeumban, ki tudja.
Mit csinálnak az aláírásommal? – érdeklődött másvalaki. Az adatvédelmi szabályokat szigorúan betartjuk. Ne aggódjon! – mondtuk. Könnyű azt mondani! – volt a válasz. Két éve nem aggódtam, aláírtam. Aztán a választások után a rendőrségre citáltak, meg a bíróságra, hogy tanúsítsam, hogy én vagyok én, és tényleg aláírtam. Elég volt! Nem írok én alá semmit se!
