Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
A múlt héten végigsuhant a magyar közéleten 1956 szelleme. Lyukas zászlók borították el a pesti házakat. Külföldi ismerősöm rá is kérdezett: lyukas a nemzeti lobogó? Nem, mondtam, Magyarország lobogója nem lyukas, ez egy jelkép. Szép dolog jelképekkel üzenni, mondta az ismerősöm. Felénk is vannak jelképek, de a nemzeti ünnepen a nemzeti zászló lobog. A jelképek, még a legnemesebbek is megosztóak, kinek tetszik, kinek nem, ami összeköt az a haza zászlaja.
Tudja valaki, hogy mit jelent európainak lenni? Pár éve rendeztek egy vitát az „európai értékekről”. Engem is meghívtak. Nyilván azt akarták demonstrálni, hogy a munkáspárti értékek nem európaiak, de nem így sült el a dolog.
Régóta nem írtam, nem beszéltem az MSZP-ről, mert minek. Az MSZP ma nem rúg labdába, és úgy tűnik, hogy már nem is fog. A múlton pedig már túl vagyunk. Visszarúgni azért sem érdemes, mert ott már nincs senki.
Próbáltak már felfelé menni a mozgólépcsőn, amikor az lefelé megy? Nehéz, mondhatni, nagyon is. Ésszel ki kell számítani minden lépésünket, aztán szedni a lábunkat, ahogy csak bírjuk.
Szeretnek online boltban vásárolni? Mondjuk a Temuban? Tudják, ahol mindent meg lehet rendelni a női fehérneműtől kezdve a kisállatokon át a számítógép-tartozékokig, szóval mindent.
