Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
A liberálisok nem nyugodnak bele, hogy Trumpnak és nem Clintonnak hívják az Egyesült Államok elnökét. A spontánnak becézett tüntetések nem sok vizet zavarnak. A migrációt korlátozó elnöki rendelet felfüggesztése már durvább, de belefér abba, amit az amerikai politikának hívnak. Flynn nemzetbiztonsági tanácsadó kierőszakolt lemondása azonban már egy jól irányzott liberális rakétacsapással ér fel.
Azért vagyunk szegények, mert ti gazdagok vagytok! Először Frankfurtban láttam ezt a mondatot. Jobb helyre nem is ragaszthatták volna, hiszen Frankfurt Németország, sőt Európa pénzügyi központja, a bankok fővárosa.
Évszámok. Régebbiek és újabbak. Kedvesek és taszítóak. Kedvesek nekünk és taszítóak másoknak. Vagy éppen fordítva. Örömet idéznek fel vagy bánatot, lelkesítenek vagy elkeserítenek. Különbözőek, gyakran nagyon is. De egyben közösek. Megismételhetetlenek, visszafordíthatatlanok, megváltoztathatatlanok. Elmúltak. Történelem.
Merkel kancellár elzarándokolt a múlt héten Varsóba, hogy találkozzon a visegrádi négyek vezetőivel. Ő ezt legfeljebb konzultációnak szánta, és a V4-ek remélték úgy, hogy a német kancellár kérni jön.
Hallottak már ilyet? Az MSZP neki esett a miniszterelnöknek, hogy tusnádfürdői beszédében „lenyúlta” az ötletüket a közös európai hadsereg létrehozására. Szó, ami szó, a szocik tavaly tényleg előálltak egy törvényjavaslattal. De mondják meg nekem, manapság ki vesz komolyan egy ellenzéki javaslatot? A szocik persze bepipultak, mint a gyerek, akitől elveszik kedvenc játékát. Érthető is. Az EU emlegetésén túl nem sok mondanivalójuk van kis hazánk jövőjét illetően. 2018 pedig a nyakunkon van.
