Balszemmel
Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Rabok legyünk vagy szabadok? – tette fel a kérdést Petőfi 1848-ban. A kérdés persze nem arra vonatkozott, hogy a szegény szabadulni akar-e a gazdagok, az elnyomok anyagi és szellemi rabságából. A Nemzeti dal az erősödő és öntudatosodó magyar földesúri osztály és a feltörekvő polgárság igényét fogalmazta meg arra, hogy több szabadságot, nagyobb mozgásteret kapjon Ausztriával szemben. Teljes függetlenséget Kossuthon kívül kevesen akartak, mondjuk esetleg a néptömegek, de az ő küldetésük sokkal inkább az volt, hogy vérezzenek a szabadságharc frontjain, mintsem, hogy beleszóljanak a „nagy politikába.”
Bővebben
Vásárolj, magyar! Ha vasárnap akarsz, akkor vasárnap! Igaz, hogy mi aggódtunk a vasárnapi pihenődért. Küzdöttünk azért, hogy vasárnap a családdal légy, vagy templomba mehess. El is töröltük a vasárnapi nyitvatartást. De hát demokrácia, népuralom van kis hazánkban. S bizony jól mondta jó Rogán miniszterünk: „hat évvel ezelőtt arra kaptunk mandátumot, hogy az emberekkel együtt kormányozzunk." Úgyhogy, visszavonjuk a törvényt. Kiránduljatok a családdal szerdán, templomba menjetek hétfőn, vasárnap meg tépés a szupermarketbe!
Bővebben
Feladom! – üzente Sándor Mária. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!
Bővebben
Hajdu tanár úr akár ötöst is adhatna marxizmusból a miniszterelnöknek, ha beiratkozna a Szabó Ervin Akadémiára. Miniszterelnökünk ugyanis ismeri Marxot. Az idei évértékelőjében kis ízelítőt is kaphattunk ebből. „A magyar reformok működnek… Ezért, hölgyeim és uraim, szűklátókörű és ostoba minden osztályharcos politika.”- közölte polgári hallgatóságával.
Bővebben
Iskoláskoromban a burzsoá, azaz a gazdag tőkés, csúnya, kövér figuraként jelent meg előttünk, aki feltétlen szivarozott miközben szívta a proletárok, azaz a munkások vérét. Mire elvégeztem a gimnáziumot a burzsoá már partner lett, akivel az enyhülés viszonyai között hasznos üzleteket lehetett kötni. Az 1980-as évekre a burzsoá már a nyugati haladás, az európai kultúrkör megtestesítőjévé lépett elő.
Bővebben