Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
Május elsején az idén is sok mindenki megfordult a munkáspárti sátraknál. Magányos emberek, akik gondjaikat osztják meg velünk. Nem tudunk segíteni, de legalább meghallgatjuk őket. Másutt, ahol segíteni tudnának, senki sem kíváncsi rájuk.
Jönnek fiatalok, akik közös fotót kérnek egzotikus szelfigyűjteményükbe vagy éppenséggel videóinterjút az egyetemi beadványukhoz. Jönnek világmegváltók, akiket nem ismer el a világ, bár ők se nagyon ismerik el a világot.
A „Csengetett, Mylord?” brit televíziós sorozat egyik hősnője, az arisztokrata Meldrum lánya, Cissy az Egyesült Munkáspárthoz húz, és hasonszőrű barátaival vacsoraosztogatást terveznek. Min folyik a vita egész este? Barna kenyeret adjanak a szegényeknek vagy fehéret?
Rabok legyünk vagy szabadok? – tette fel a kérdést Petőfi 1848-ban. A kérdés persze nem arra vonatkozott, hogy a szegény szabadulni akar-e a gazdagok, az elnyomok anyagi és szellemi rabságából. A Nemzeti dal az erősödő és öntudatosodó magyar földesúri osztály és a feltörekvő polgárság igényét fogalmazta meg arra, hogy több szabadságot, nagyobb mozgásteret kapjon Ausztriával szemben. Teljes függetlenséget Kossuthon kívül kevesen akartak, mondjuk esetleg a néptömegek, de az ő küldetésük sokkal inkább az volt, hogy vérezzenek a szabadságharc frontjain, mintsem, hogy beleszóljanak a „nagy politikába.”
Vásárolj, magyar! Ha vasárnap akarsz, akkor vasárnap! Igaz, hogy mi aggódtunk a vasárnapi pihenődért. Küzdöttünk azért, hogy vasárnap a családdal légy, vagy templomba mehess. El is töröltük a vasárnapi nyitvatartást. De hát demokrácia, népuralom van kis hazánkban. S bizony jól mondta jó Rogán miniszterünk: „hat évvel ezelőtt arra kaptunk mandátumot, hogy az emberekkel együtt kormányozzunk." Úgyhogy, visszavonjuk a törvényt. Kiránduljatok a családdal szerdán, templomba menjetek hétfőn, vasárnap meg tépés a szupermarketbe!
Feladom! – üzente Sándor Mária. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!
