Demokrácia! Három évtizede sokaknak elég volt e szót hallani, és úgy érezték, hogy egy új világ kezdetén vagyunk.
A rendszerváltóknak azt jelentette, hogy fel lehet számolni a szocialista államot. Ha pedig, nincs, ami védje a társadalom tulajdonát, akkor miénk a világ, lehet privatizálni, gazdagodni. Ne szépítsük a dolgokat, ez is történt!
Mi lesz, ha kijövünk a pincéből? Három évesen, ’56 novemberében igencsak foglalkoztatott a kérdés. Az idősek világpolitikai eszmefuttatásai nem kötöttek le. Bevallom őszintén akkoriban az se nagyon izgatott, hogy milyen katona jön, amerikai vagy orosz. Haza jön-e apám? Lesz-e kenyér, ha kijövünk végre a pincéből? Ez volt a fontos.
A Fidesz a járvány kellős közepén akarja megváltoztatni az Alaptörvényt és a választási törvényt. Mire ez a sietség? Kezdenek kifáradni? Felélték tartalékjaikat? A győztes magabiztosságát miért váltja fel a bizonytalan kapkodása?
Budapesten már két amerikai elnöknek is áll a szobra. Úgyhogy senki sem mondhatja, hogy Amerika nincs jelen a magyar életben. Jelen van, tegyük hozzá, sajnos!
A harminc évvel ezelőtti magyar társadalomban mai fejjel nehezen igazodnánk el. Ma, amikor a társadalmat törésvonalak, árkok szabdalják szét, aligha értenénk, hogy a társadalom homogén volt. Volt, aki többet keresett és jobban élt, mint az átlag, de a különbség a nagy és kicsi jövedelem között nem volt bántóan nagy.
