Mi a legnagyobb gond ma Magyarországon? A bizonytalanság! Nem tudjuk, hogy elkap-e bennünket is a vírus. Nem tudjuk, hogy meddig lesz munkánk. Nem tudjuk, hogy mi lesz holnap.
A bizonytalanság nem ma és nem tegnap jelent meg. Velünk van lassan harminc éve. A rendszerváltással magunk mögött hagytuk a múlt rendszer előnyeit, a biztos munkát és a biztos megélhetést, de nem kaptuk meg azt, amit a nyugati modelltől reméltünk.
Tudták Önök, hogy 1920-ban a lengyel-belarusz határ nem Bresztnél volt, hanem Minszk alatt? A 20. század nagy mozgásai nyomán aztán Belarusz nyugati része visszakerült oda, ahova mindig is tartozott, az ország keleti részéhez.
„Munkásmozgalomról beszélünk, ha munkások összeállnak, hogy munkájuk termékének nagyobb része jusson nekik, s erre a célra utakban és módokban egyeznek meg, hogy munkaerejüket drágábbra tarthassák” – írta Szabó Ervin még 1911-ben.
Az államalapítás ünnepét köszöntjük augusztus 20-án. Megtesszük minden évben, ebben nincs új vagy rendkívüli. Az új és rendkívüli a helyzet, amelyben vagyunk mi, a világ és hazánk. Az új és rendkívüli a feladat, amely mindannyiunkra vár.
Látom, a múltat magánál is csak a szatyor jelzi! – szólított meg Lajos úr a piacon vasárnap reggel. Lajos úr, akinek a füstölt májasa jobb, mint amiről a bajorok valaha is álmodtak, szívesen osztja meg véleményét a világról. Ezúttal a piaci szatyromra célzott, ami piros, de Lajos szerint a múltat idéző vörös.
