Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
A Munkáspárt háromévtizedes történetében már előfordult, hogy a párt kongresszusát két szakaszban tartottuk. De most először történik meg, hogy a kongresszus két szakasza között alapvetően megváltozik a nemzetközi és a hazai helyzet, és új célokat kell megfogalmazni.
Nem tudom, feltűnt-e Önöknek, hogy immáron harminchárom éve élünk a rendszerváltáson átesett Magyarországon. Harminchárom év pontosan annyi, mint amennyit 1989 előtt a magyar szocializmusban, vagy ahogyan mondják, a Kádár-rendszerben töltöttünk.
Veszélyes ellenfél érkezett Budapestre. David Pressman, az Egyesült Államok új budapesti nagykövete. Nem az a veszélyes, aki kést szorít a torkunkhoz. Az ilyenről tudod, hogy ellenfél, sőt ellenség, tudsz ellene küzdeni.
Békét akarunk. Vélhetően nem nagyon van magyar ember, aki háborút akarna. Még azokról az állami vezetőkről sem feltételezem, akik milliárdokat költenek fegyverkezésre, a hadsereg megerősítésére. Szerintem a többségük tisztában van a tényekkel, és szeretné elkerülni, hogy a Honvédséget valaha is nagy háborúban kelljen kipróbálni.
Most már elég biztosnak tűnik, hogy az EU így vagy úgy, de megnyirbálja a Magyarországnak járó EU-s pénzeket. Az EU-s pénzek elvonása büntetés az Orbán-kormányért – ismételgeti örömittasan az ellenzék. Ez éppen olyan politikai tudatlanság, mint azt állítani, hogy Trianon büntetés volt az 1919-es Tanácsköztársaságért.
