Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.
„A legfontosabb az, hogy Oroszország ne jelentsen veszélyt Európa biztonságára, és ehhez szükség van egy szuverén Ukrajnára.” – jelentette ki Orbán Viktor november 26-án. Lehet, hogy senki sem tulajdonított volna ennek különösebb jelentőséget, ha előtte két nappal a magyar kormány nem ajánl fel Ukrajnának 187 millió eurós segélyt.
Mindenért a globalizáció a felelős – mondja egy osztrák ismerősöm. Elegáns ruhaboltja van a bécsi Opernringen, és elkeseredetten küzd mindenért, amit jónak és szépnek, értékesnek és nem utolsó sorban osztráknak tart. Eleinte örültünk, hogy nemzetközivé lett a világ, tanulunk egymástól, de a világ nem nemzetközi lett, hanem globális – teszi hozzá. Az amerikaiak bedarálnak bennünket. A migrációval kiölik a nemzeti tudatot. És most a háború, lehet, hogy ez a vég?
Joggal kérdezhetik, hogy mi értelme van olyat követelni, ami már megvan. Végül is függetlenek vagyunk. Van Országgyűlésünk, van kormányunk, még csinos köztársasági elnökasszonyunk is van.
Európa már kezd ébredezni. A hét végén tízezrével mentek ki a németek az utcára, hogy tiltakozzanak a háború és a kormányok háborús politikája ellen. A baj már megjött, de nem tudni, merre a kivezető út. A német emberek még vívódnak. Európaiak legyünk vagy németek? Szankciók és háborúk vagy kiegyezés az oroszokkal?
November 7-én tartotok béketüntetést? – kérdezte egy ismerősöm. A hétfői nap bizonyult a legjobbnak ilyen rendezvényhez, mondtam, és immáron harmadik alkalommal rendezzük hétfőn. Hétfő most november 7-e.
