Merre menjen Európa? Az erős nemzetállamok szövetsége felé, vagy egy egységes európai állam felé? Ez a kérdés nem új. Az EU első pillanatától kezdve létezett. Éppen ezért az EU-ban egyszerre vannak jelen olyan intézmények, amelyek a nemzetállamoknak kedveznek. Ilyen a miniszterelnökökből álló Európai Tanács. De a nemzetek feletti közös állam felé visz az Európai Bizottság, a kvázi európai kormány, olyan torzszülöttekről más nem is beszélve, mint az Európai Parlament.
A rendszerváltás harmincadik évfordulóját, a tőkés parlament első ülését ünnepelte az Országgyűlés május 2-án. Ott volt a kormányzó elit színe-java. Az alkalomra szépen fel is öltöztek, öltöny, nyakkendő, semmi slendriánság. Még Deutsch Tamás is megszabadult a torzonborz külsejétől, így többen nem ismerték fel azonnal.
Az arcokon áhítat, de leginkább elégedett mosoly: mondjon a világ akármit, mi megcsináltuk! Persze, értem én. Az egykori jogikaros csapat megcsinálta azt, amiről álmodott. Büszkék rá. Megdöntötték a szocializmust és csináltak egy számukra szépen virágzó kapitalista Magyarországot. Ma egy asztalnál ülhetnek nyugat-európai és amerikai vezetőkkel. És mindemellett még túl is élték a három évtizedet, amit nem mindenki mondhat el az egykori szocialista országokban.
Mikor e sorokat olvassuk, már tudni fogjuk, mit jelent a járvány miatt bevezetett korlátozások enyhítése. Bizony már várjuk, akármi is legyen az.
Fegyelmezetten viseltük el a karantént, a korlátozásokat. Elhalasztottuk a rendezvényeinket. Mondanom sem kell, hogy fájó szívvel, hiszen éppen tavaszra esnek a legfontosabbak. Ráadásul olyan ünnepeket kellett kihagyni, amelyeket rajtunk kívül kevesen ünnepelnek. Bár ki tudja, ha a hatalom nem ragaszkodna szinte már kóros dühhel a szocialista múlt lábbal tiprásához, biztos sok ember szívesen emlékezne a felszabadulás tavaszára.
„Ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, itt körös-körül igen sok gazember jár.” Majakovszkij sorai jutottak eszembe, amikor minap egy elvtársunk szavait hallgattam. Hazudik a média, manipulálnak a pártok. – mondja. Néha még párttagjaink is meginognak. Most a koronavírus kapcsán is milliónyi információt zúdítanak ránk, amitől nem leszünk okosabbak. Védekezünk, összeolvasunk mindent, a kivezető utat keressük, de egyre inkább magával ragad bennünket a hullám.
Sokszor jártam már Kínában és mindig rácsodálkoztam, hogy sok ember maszkot visel a nyílt utcán. Maszkban mennek dolgozni, vásárolni, vagy csak kutyát sétáltatni. Nem mindenki, de sokan. Furcsa volt a látvány, nagyon szokatlan is, mert a pesti utcán nem igen lehetett maszkos emberrel találkozni. Ha valakit maszkban láttál, az vagy különc volt, vagy bankrabló. Esetleg mindkettő.
